1562
A székely köznép felkelése szabadságjogaiért
János Zsigmond fejedelem idején már jelentős társadalmi szakadék tátongott az egyre inkább elszegényedő közrendű és az egyre tehetősebb
főemberek között. A moldvai Despot vajda segítségét is ígérő Habsburgok által lázított, Udvarhely mellett gyülekező székelység nemzetgyűléssé
nyilvánította táborát. Segesvár és Marosvásárhely fele indulva két táborra oszlottak, ezt azonban János Zsigmond kihasználta: nemesi haderejével
legyőzte az ákosfalvi tábort. A vereség és szövetségeseik elpártolásának hírét hallva a másik, a holdvilági székely sereg feloszlott.
Ezt követően nem csak a vezetőket érte megtorlás, de a székelység jogait is: a főemberek rendjét a nemességgel egyenlővé tették, a köznépet
jobbágyként kezelték. A székbíróságok és székkapitányságok megszűntek, a székeket királybírók irányították, udvarhelyi kapitánysággal.
Megfélemlítésképpen ekkor építették Székelyudvarhelyen és Várhegyen a Székelytámadt és Székely bánja várakat – utóbbinak csak a vizesárkai
láthatóak Várhegy határában, a Feketeügy jobb partján.
1562
Revolta secuilor de rând pentru libertățile lor
Pe vremea principelui Ioan Sigismund, exista deja o prăpastie socială semnificativă între secuii de rând, din ce în ce mai săraci, și clasele
superioare, tot mai bogate. Secuii, întărâtați de Habsburgi, care le promiteau și ajutorul lui Despot Vodă din Moldova, și-au declarat tabăra
drept adunare națională. În drumul lor spre Sighișoara și Târgu Mureș, s-au împărțit în două tabere, iar Ioan Sigismund a profitat de acest
lucru și a înfrânt tabăra de la Acățari cu oastea sa nobiliară. La aflarea veștii înfrângerii și a dezertării aliaților lor, cealaltă armată
secuiască, de la Hoghilag, s-a împrăștiat.
Ulterior, nu doar conducătorii lor a trebuit să suporte răzbunarea, ci și drepturile poporului secuiesc: primorii au fost asimilați nobilimii,
iar secuii de rând au ajuns să fie tratați ca iobagi. Tribunalele și căpităniile de scaun au fost desființate, scaunele fiind administrate de
juzii regali, cu o căpitănie de scaun la Odorhei. Ca o formă de intimidare, au fost construite castelele Székelytámadt și Székely bánja la
Odorheiu Secuiesc și Dealul Cetății (Várhegy). La acesta din urmă, doar șanțurile de apărare sunt vizibile pe malul drept al Râului Negru,
la periferia satului Várhegy.
1562
The uprising of the Székely commoners for their freedom rights
During the reign of Prince John Sigismund, a significant social gap had already opened between the increasingly impoverished commoners and the
wealthier nobles. The Székely assembly, gathering near Székelyudvarhely and incited by the Habsburgs promising assistance from the Moldavian
Despot Voivode, declared their encampment to be a national assembly. Heading towards Segesvár and Máramaros, they split into two camps, a
division that John Sigismund exploited: with his noble army, he defeated their camp at Ákosfalva. Upon hearing news of defeat and the defection
of their allies, the other army, the Székely forces from the village of Holdvilág, dispersed.
Following this, not only were the leaders retaliated against, but also the rights of the Székely people were affected: the status of Székely
leaders was equated with that of the nobles, and the common people were treated as serfs. The seats of justice and captaincies ceased to exist,
and the seats were controlled by royal judges, with Székelyudvarhely serving as the captaincy. As an intimidation tactic, they built the castles
of Székelytámadt and Székely bánja in Székelyudvarhely and Várhegy. Only the moats of the latter are visible on the outskirts of Várhegy, on the
right bank of the Feketeügy.